"Csip, csip csóka; víg varjúcska…”- Egyesületi nap a Víg Varjú Étteremben

A Magyar Protokollosok Országos Egyesülete idei év első szakmai napjának a Pesti Vigadó épületében található Víg Varjú Étterem adott otthont. A még csak néhány hónapja nyílt étterem ötletes neve a - már jól ismert- Vak Varjú éttermek nevéből és a Vigadó társításából született meg. Az V.kerület szívében, illetve a patinás épület földszintjén található étterem külön teremében került sor az egyesületi nap keretében szervezett program lebonyolítására, illetve az azt követő vacsora elfogyasztására is.

A vacsorát megelőzően egy kis ízelítőt kaphattunk az étterem által kínált előételekből, mialatt az étterem tulajdonosa néhány mondatban ismertette a helyszínre vonatkozó ismereteket.

Elmondta, hogy a többi varjú étteremhez képest az elnevezés mellett még az is egyedivé teszi a helyszínt, hogy itt a repertoár között nem szerepel ugyan a hagyományos kenyérlángos, de ugyanúgy jelen van a családiasság, valamint a vagány elegancia, mint a „testvéreinél”. És mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az étteremben elhelyezett játszó sarok…

Az étterem részéről történő rövid köszöntőt követően a szakmaiságot ezúttal Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke biztosította, aki vetített fényképek és saját élménybeszámolóján keresztül repítette el a résztvevőket a kaukázusi és az örmény kultúra világába.

Az előadás az élet különböző területein tevékenykedő nevek említésével kezdődött: úgymint Lázár Vilmos és Kiss Ernő aradi vértanúk, Csiky Gergely író. Közös bennük, hogy mindannyian örmény származásúak, csakúgy, mint Agrády Gábor színművész, illetve Benkő Dániel lantművész.

Az örmény népet egyébként mindig is az autonómiáért folytatott folyamatos küzdelem jellemezte. Maguknak mondott területük két kontinens határán fekszik, így számos megszállást kellett már átélniük. Az örmény diaszpórák kialakulását nagyban elősegítette állandó üldözöttségük, menekülési kényszerük. A mai modern örmény társadalom egyik legnagyobb sérelmét is többek között a népükkel összefüggő népirtás jelenti, mely az első világháború kitörésekor az Oszmán Birodalom területén élő keresztény örmények meggyilkolásában testesült meg.

Vándorlásaik során foglalkozásként elsősorban a kézművesipar és a kereskedelem volt a tevékenységük fókuszában, de kisebbségként betelepült népcsoportként az adott országokban mindig is a polgárság, illetve értelmiségiek szerepét igyekeztek betölteni. Magyarországon a különféle becslések szerint 3000-10 000 fős örmény közösség él. Mintegy húsz településen és csaknem minden budapesti kerületben működik örmény kisebbségi önkormányzat.

Mindezek mellett szó volt még többek között az Örményország és a szomszédos Azerbajdzsán közötti viszály okáról, azaz az azerbajdzsáni területbe ágyazódó, jelenleg örmények fennhatósága alatt álló Hegyi-Karabahról is. Az ősi örmény kultúrát jelképező építészet egyebekben az egyetemes művészet egyik gyöngyszeme, épp ezért volt nagy kontraszt látni a bemutatott képeken a kulturális építmények gazdagsága melletti mély szegénységet. Az országot mintegy hárommillióan lakják, ebből egymillió a fővárosban, Jerevánban él, a lakosság többi része pedig elszórtan, elszigetelten, magas a munkanélküliség mellett reménykedik egy jobb világban…

Mivel Magyarországgal jelenleg megszakított diplomáciai kapcsolata van Örményországnak, így még inkább kuriózumnak számított egy szakavatottól hallani kultúrtörténeti áttekintését.

A szakmai „tárlatvezetés” után szelídebb vizekre evezve következett a gasztronómiai barangolás, hiszen a két főfogásból és desszertből választható menüvel bebizonyította a konyha, hogy a víg varjúban valóban vígan lehet „csip”-egetni”.

 

dr. Bittó Renáta