Adományozásnak indult, barátság lett belőle….

A kömlődi Hegyháti Alajos Gyermekotthon lakói - az április végén részükre eljuttatott adományok viszonzásaképpen - 2015. június 12-én, pénteken fogadták az egyesület tagjait.

A találkozóra meghívó és meghívott fél egyaránt készült, így aznap a Budapesttől kb. 80 km-re található otthon, többszörösen megtelt élettel. A találkozás eredményeképpen betekintést nyerhettünk életükbe, mindennapjaikba, valamint megtapasztalhattuk tehetségüket és szeretetüket.

Már érkezésünk pillanatában kiderült, hogy mennyire várták látogatásunkat. Izgalmukat nem is sikerült leplezniük: mindennemű tiszteletet megadva,- nagyon udvariasan és mosolyogva- kéznyújtással köszöntöttek bennünket.

A következőkben a fantasztikus fegyelemmel, érzésekkel teli, tánccal, szavalattal tűzdelt színes műsor messzemenőkig meggyőzött minket arról,hogy milyen hosszú, odaadó és fáradságos út vezetett idáig, amíg a nevelő pedagógusok segítségével ezen szereplés hibátlanul megvalósulhatott.

A műsor után a gyermekek megmutatták életterüket: a szobájukat, és a közös helyiségeket. Mindenhol rendezettség, tisztaság volt tapasztalható, ami tanúsította, hogy - az idejüket, erejüket nem kímélő nevelő tanárok közrehatásával és odafigyelésével- erre is milyen sok gondot fordítanak.

Szívbemarkoló és egyben örömteli volt hallani, amikor ezeket a nevelőket Anyának szólították, azaz teljes értékű szüleiknek tekintették, holott valamikor ők is a vér szerinti szüleikkel, de más jellegű „családban” éltek.

Fantasztikus teljesítménynek tartjuk az otthon vezetőjének, Kissné Zobor Zsuzsannaának - Zsuzsa néninek – a napi erőfeszítéseit arra vonatkozóan,hogy a „nevelt gyermekeik” tényleg emberi körülmények között, szeretetben élvezhessék, élhessék meg mindennapjaikat.

Szeretetük, hálájuk kifejezését szolgálta a műsoron kívül az is, hogy kedves, a saját kezükkel készített tetszetős kis ajándékot - színes papírvirágot - nyújtottak át nekünk, búcsúzóul.

Természetesen meg kell említenünk a kedves nevelőtanárok által készített finom, bográcsban készített paprikás krumplit és a ház savanyúságot, amit jó hangulatban, további történetek hallgatása mellett, vidáman fogyasztottunk.

Köszönjük, hogy megismerhettük és személyesen megtapasztalhattuk az ott látottakat, hallottakat és így megtapasztalva is biztosak lehettünk abban, hogy adományaink nagyon jó helyre kerültek.

A „kömlődi történet” ezzel itt nem ér véget, hiszen ígéretet tettünk arra, hogy egy éven belül ismét meglátogatjuk őket.